Even though the dancing's done
Don't worry 'cause the night is young
Who cares where we go
We're ready for the afterglow
Veszélyes. Onnantól kezdve, hogy félsz a másikat elveszíteni. 
A szerelem már csak ilyen, szenvedéllyel teli és veszélyes. Akár egy zongorajáték, mely lassan, halkan kezdődik, majd felgyórsúl, vidám, szinte lángolnak a hangok, aztán érzed, hogy elvesztetted az irányítást a zongora alól és csak játszól és játszol. Benne vagy, nincs mit tegyél, így megéled, érzed egyre jobb, de félsz. Viszont félni kell, ez a normális. Ami számít, attól félünk, hogy elveszítjük. Legyen az egy rúzs vagy akár a kedvenc pulóverünk. Vagy épp egy szerettünk.
Nem létezik ember aki ne követett volna el eddig hibákat. Gondolok én itt komoly hibákra. Nem, hogy eldobtam egy banánhéjat arra meg valaki rálépett és elcsúszott. Nem nem. Hanem, hogy tettünk olyat, amit talán még sem kellett volna. Na már most, nem baj, hogy megtettük, a gond ott kezdődik, amikor nem tanultunk belőle. For example: volt pár kapcsolatunk, melyeknek vége lett, de az égvilágon semmit sem tanultunk belőle. A volt kapcsolatok is olyanok, mint egy táncest. Minél többet jársz táncestre annál jobban tudsz táncolni. Na ez most kissé félreérthető volt. Ugyan is szerintem nem kell ezer billiárd kapcsolat, fűvel fával. Csupán fontos a viszonyítási alap. Kiemelném nagyon fontos! Úgy, hogy tanuljunk a múltból. Ne ragadjunk le.
I know you're tired of loving, of loving