Acné excoriée - Kényszeres önagresszív tevékenység

Egy olyan kényszerbetegségről beszélünk melyben megsebesítjük saját magunkat. Mégpedig addig nyomkodjuk a meglévő, vagy képzeletbeli pattanást amíg csak jól esik.
Fontos tudni, hogy ez semmilyen börbetegség, itt egy ösztönös kontroll zavarról beszélünk. Gyakori gyász, stressz, düh, idegesség, feszültség, fusztráció valamint unalom esetén. Ezek az emberek hajlamosak a depresszióra, a depresszív lehangoltságra az az a dysthymiára varamint a szorongásra.
További okok: kényszerképzetek, testrész iránt érzet zavar, megszállott meggyőző zavar.
A lényeg az, hogy lelki eredetű betegségről beszélünk és mindenkinél más. A fontos az, hogy csak te magad jöhetsz rá mi áll a háttérben.
Egy oldalon találtam ezeket a kérdéseket melyet fogamlazzunk meg magunknak:

Tedd fel azt a kérdést is magadnak, hogy kin állsz bosszút, vagy ki helyett állsz bosszút magadon, amikor véresre gyötröd az arcod? Miért jó ez neked? Miért okoz ez a művelet kielégülést, vagy megnyugvást? Ha nem okoz a művelet megnyugvást, akkor miért jó szenvedni? Miért jó sebes krátereket látni az arcodon? Milyen gondolatok foglalkoztatnak akkor, amikor előkapod a tükröt, és nekiállsz gyötörni magadat?

Ha kozmetikusod azt mondja, hogy egyébként nem lenne csúnya a bőröd, ha nem vakarásznád agyon, akkor gondolkodj el azon is, hogy miért érdeked elcsúfítani magad? Mitől félsz? A szépségtől, vagy a valóságtól? Vagy tán jobb bebújni a sebek mőgé, és permanens a saját sebeidet nyalogatni, majd újra sebeket gyártani, hogy legyen mit újra nyalogatni? Vagy tán jó érzés, ha sajnálnak, vagy csak így tudod kicsikarni egyes szeretteid figyelmét?

Tegyük fel magunknak tehát a kérdéseket. Álljunk le a nyomkodással, próbáljunk életünkbe bevezetni nyugtató, lazító elfoglaltságokat. Ajánlom a jogát és a meditációt. Valmint azt, hogy ne várjuk el, hogy egyik napról a másikra változzunk. A lényeg, hogy törekedjünk és akarjuk és akkor meglesz a gyümölcs.