''Tenyered mutasd, hogy lássam
Sorsunk tán összeforrt mára
Nevemet ráírom nagyban
Ne veszíts el majd a bajban.''
Mert életünkben vannak pillanatok amelyek megváltoztatnak. Ezek pedig kellenek. Képesek vagyunk felmérni a súlyát, a miértjét a dolgoknak?
Ez minden nem olyan egyszerű, de ha eljön a megfelelő pillanat akkor hiszem, hogy mindenki képes arra, hogy tegyen és lépjen. Ha az embernek akad egy újabb gondja, természetes, hogy a régi már nem tűnik olyan óriásiknak. Talán ezért van, hogy néha a dolgok olyan egyszerre, szinte áradatként érnek. Talán így elviselhetőbb ... nem is tudom. Egy biztos minden okkal van, ebben hinnünk kell, nem szabad letagadni azt ami bennünk van, ott bent legbelül. Hiszen az ember érzi mindig, titkon tudja, hogy mi lesz, csak néha képzelni akarunk dolgokat.
Hagyjuk, hogy magával ragadjon a STIMME, a hang!