''She talks, she rules the world
You can see in her eyes
That no one is her chain'
Az az érzés mikor a füledbe teszed a fülhallgatódat, amelyik ráadásul kék és hallgatod a zenét. Akkor van ott egy világ, ami csak a tiéd, amit csak is te irányítassz és akkor az érzelmek túlcsórdulnak. Érzed, hogy szomorú, melankólikus és boldog vagy egyszerre. Ez az érzelem kavalkád pedig egy olyan érzést ad neked amit nem tudsz megmagyarázni és amelyik egyedi, szinte a szerelemhez hasonlítható. Hiszen ha valakit szeretünk, minden dallam másabb és már is értelmet nyer apró, parányi kis életünk. Képesek vagyunk átvészelni új helyzeteket és megmutatni másoknak, de elsősorban magunknak, hogy igen is képesek vagyunk bármire. Kezdetben talán csak ''langyosan'', ám idővel beérik az a gyümölcs. Az a bizonyos gyümölcs, amelyiket szüleink által megtehettünk. Tanulhattunk és fejlődhettünk. Most pedig helyt állunk. Aztán meg befog érni az a gyümölcs is ami a legédesebb és legnyugtatóbb. A gyümölcs ami egyszerre édes és nehezen beszerezhető: a társra találás és megtartás. Hiszen ezek a fontos dolgok az életben. Fejlődni folyton. Még pedig azért, hogy érezzük haladunk előre, lassan, de biztosan és haladunk. Hiszen bármi ami egyhelyben áll, elfásúl és kifakul. Ezért kell néha az új és vakmerő dolog is, de mindent csak idővel. Bizzuk csak az időre, a megfelelő időre és a Jó Istenre.