- Gyere be, mit hoztál ide el, csaknem hiánytalan
- Mindenem itt van, csak a szív kéne, ami még nálad van
- Azt nem adom, mert te azt örökbe adtad! - szólok mérgesen 
S becsapom az ajtót, felőlem meghalhat
Nem tudjuk mi miért van. Nem tudjuk miért kell így legyen. Csak az időmutatja meg: ezért,ezért és ezért, de így kellett lennie. Legyünk gyerekek. Nyári gyerekek! De amikor felnőttnek kell lenni, akkor ne bújjunk ki a felelőség alól. Nem szabad. Mert akkor nullák leszünk és annyi nulla, meg minusz tízes ember van a világon, ne legyünk mi is ilyenek. Nem szabad. Legyünk értékek és ne bosszúskodjunk. Lássuk meg a szépet és az igazat. 
Keressük a kalandokat. Például csak üljünk fel úgy simán egy nap a vonatra és menjünk el egy idegen városba. Ahova nem megy direkt a vonat, ezértátkell szállni. Ott meg várni kell. Addig vegyünk édességet, nevessünk, meséljünk. Majd menjünk tovább és ha megérkezünk fedezzük fel a várost, fedezzünk fel egy Almát vagy bármit. Bulizzunk érezzük, hogy élünk. Lose my mind. Nevessünk, legyünk vidámok és lássuk meg a napjainkban a szépséget. A barátainkban az értéket, az ellenségeinkben a félelmet. Majd reggel, mikor mindenki alszik, mikor szétfagyna kint az ember, reszketve üljünk fel a vonatra és aludjunk rajta. Majd érjünk haza és legyünk feltöltődve. Éljünk. Élvezzük az életünk
2014.október.27