Jöjj ölelj át és engedd kérlek,
hogy elvesszek szemed tüzében

Az első. Mindenből az első a különleges, a felejthetetlen és akkor abban a percben legtökéletesebbnek tűnő.
Mikor kimondtuk az első szót, amire mi nem emlékszünk, de szüleink bizonyára még sírtak is örömükben.
Amikor megtettük az első lépéseinket, majd először táncoltunk, igaz ügyetlenül, de még is olyan volt, mint egy csoda.
Amikor először léptük át az ovoda küszöbét, majd az iskoláét.
Amikor megismertük az első legjobb barátunkat, majd amikor először csalódtunk benne.
Amikor először megtetszett egy fiú.
Amikor először csókolóztunk, majd szerelembe estünk. 
Amikor először éreztük, hogy kötődünk valakihez, majd amikor először csaltak meg. 
Amikor először fogadtuk meg, hogy többé nem leszünk szerelmesek.
És sorolhatnám tovább az előszöröket. Azok mindig különlegesek, de vannak dolgok amiket csak egyszer teszünk meg életünkben. Először és utoljára. Azok ám a különlegesek. Képesek vagyunk igazán megélni azokat? Tudatosan, tudva, hogy egyszer adatik meg életünkben. Hiszen lehet, hogy többször lehet szerelembe esni, de igazi csak egy van. Képesek vagyunk megitélni ki is az? 

'' Az élet olyan rövid, hogy ki kell fejlesztenünk azt az intuiciót, ami megsúgja, hogy kivel és mivel érdemes foglalkozni, valamint kivel és mivel nem.''
Feldmár András

Viszont vannak dolgok amikről nem tudjuk először és egyszer csináljuk-e életünkben. Ezért kell minden egyes pillanatot úgy megélni, hogy értékesség váljon. Ezért kell kiszürni a dolgokat és hinni abban, hogy a szép pillanatok megmaradnak örökre, hiszen szeretetben történtek!