Yes I belong with you ...
Várni. Reménykedni és hinni, hogy összejön. De micsoda? Mikor? Hogyan? 
Mindig mindent akkor akarunk amikor nekünk a legjobb. Legalább is szerintünk a legjobb. De mi van ha mégse? Mi van ha mindennek megvan a mikorja és a miértje. Persze ezt így előre elhinni és elfogani nagyon nehéz.
Aztán meg nem elég otthon ülni és zsebredugodt kézzel várni, hogy jöjjön már valami össze. Tenni kell valamit és nem akármit. Mindig a megfelelőt. Olykor tanulni kell, olyakor harcolni máskor elfogadni és sosem feladni.
Az életben vannak fontos és nagyon fontos pillanatok. Mindenki életében vannak olyan pontok amikről tudja, hogy erre örökre fog emlékezni és pedig nem feltétlenül azért, mert negatívok. Fontos, hogy legyenek ilyen pillanatok életünkben. Hogy amikor majd egy szerettünk nem lesz, emlékezhessünk vissza rá, hogy volt egy este amikor ő, ők minden szeretetüket neked akták. Azzal az apró kis kifejezéssel amikre ők képesek voltak. Ugyan is nem minden ember képes folytosan kimutatni szeretetét. Sőt olyanok is vannak akik életük során nagyon kevéssszer vagy akár soha nem tudják kifejezni azt amire mindenkinek szüksége van: hogy érezzék elismerik, szeretik. De ha ez még is megtörténik, tudnunk kell és látnunk kell. Mert bizony sokszor nem látjuk, mert nagyobbra vágyunk. Holott egy kávéscsésze szett, egy ölelés, egy szó többet ér bárminél. Tegyünk a szeretetért és lássuk meg a jeleket!
C'est le temps de l'amour