Az a szó, hogy nincs nem is létezik...
Nincs és nem kivanzárva ,
Mindennek van ára!
Fogja magát, összepakol és elmegy kirándulni. 
Aztán meg csak felpillantok és már nincs ott. És hiányzik. 
A kapu zajára azt hiszem megjött. Holott feleszmélet, hogy ő nincs itthon. Milyenek is vagyunk mi emberek. Mikor itt van mellettünk a szeretett személy nem figyelünk fel rá, vitatkozunk, odaszólunk. Néha- néha még idegesít is, mert csámcsog,vagy épp epilál reggel nyolckor. 
De az emert elkell engedni, hadd repüljön lásson világot. 
Sokszor elgondoltam, milyen nehéz is lehet egy anyának miután kirepülnek a gyerekei. Főleg ha az egy sütök, főzök takaros kis asszony. Vagy asszonyka, ahogy egy nőgyógyász mindig mondta a klienseinek. 
Kirepül a gyereke, ő meg ott marad szinte tétlenül, úgy is érzi mintha értelmét vesztené élete. Nagyon nehéz lehet. Még melette a menopauza depresszióra sarkalló érzései. De hát sok életszakaszon kell átmenjen az ember. Ezen is menni fog, főleg egy igazi, öntudatos anyának.
Szóval mindig az a perc a legszebb perc, amikor nem hagyjuk, hogy bizonyos hangulat emberek negatív kisugárzásai hatással legyenek ránk. Puffog egy kis picurka ember csak, mert neki most épp valami baja van és végig úgy teszi mindezt, hogy azt érezzd miattad van! Az ilyen utálom, de bizonyára és sajnos én is vagyok ilyen helyzetben, hogy rossz napom van, felmérgesítnek és kivetítem egy olyan személyre aki nem hibás. Egy cseppet sem. De igyekszem és igyekezzünk. 
RUM. Mai tai. Cuba. Álmok. Váltsuk valóra és csapjunk a lovak közé néha kell egy féktelen éjj.