Ahogy felrakom a kávét főni
Ahogy a falnak szoktunk dőlni
Ahogy hallgatom a zenéket éjjel
Ajkaid harapva mentél el ...
így szól a Halott Pénz egyik dala.
Utazol egy vonaton, reggel van, korán reggel. Látod a napfelkeltét életedben először.
És mosolyogsz. Boldogság első szint.
Rózsa, vörös rózsa. Elhervadhat, elfog. De megmentheted, megszárítod a szirmait.
És mit csinálsz egy doboz csokival. Megeszed és akkor elfogy. De megehetted. Lehet bizonytalan voltál, de normális. A bizonytalanság kell. Az tesz elővigyázatossá.
Aztán megbátrodsz, öleled a boldogságot. És boldog vagy. Aztánmegijedsz. De kimondod az igazat. Kimondod és
valahol legbelül megkönnyebbülsz. Majd rájössz szintet léptél, nagy szintet. Ki is öntheted a lelked.
Őszintén. És kiöntöd. Aztán boldogság második szint. Mi kell a második szinthez? Egy két mosoly és szeretet. 
Mindenki erre vágyik. A szeretetre. Szeretetéhesek vagyunk mind. És megkapjuk. Eleinte mi is adunk,
de aztán csak elvesszük és nem viszonozzuk. Ott jön a hármas szint, de az már nem boldogság, önzőség.
Én én én. Ich Ich Ich. De nem Ich liebe dich. Ich liebe mich.
De hálIstennek felismerődik a MICH. Úgy, hogy arrivederci forever.
Meglátni a harmadik szint boldogságot, nem egoságot. Na az fel is röpít anegyedik szintre. És
ha már a negyedik szinten vagy akkor úgy alszol el, hogy ölelnek és odasimulsz. És boldog vagy. Újra. Apró örömök által, mert azok a fontosok:''Ne várj nagy dolgot életedben,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitálló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök'' - Reményik Sándor
De ne feledd a méhecske is megnézi milyen virágra száll. A málna is csak akkor olvad a szádba 
ha hagyod. Hagyd ha jónak érzed, de vigyázz ne akarj túl sok málnát olvasztani. Csak lassan fokozatosan olvadjon a málna a szádban ...
2014.szeptember.23