Dupla Tell me! Ma két ''Tell me" című dal tetszett meg.Koincidencia vagy a sors ironiája? Nem tudom, de érdekes. Das first szövege körülbelül így szól: Last time you said that you always be there
... So tell me tell me .. 
Das második pedig: Tell me the truth
Tell me you wanna be bad
Cause I wanna be bad all the time.
Egyik az igéretről, hogy örökké vele marad, a másik meg, hogymond el az igazat, de aztán ott az a bad szó, szóval éppenséggel bonyolultabb. Kacsintós jel. Hát ha összevetjük a kettőt simán lehetne írni egy szerelmi történetet: melyben a fél megigéri, hogy örökre szeretni fogja aztán megcsalja, de  természetesen nem árulja el. Milyen romantikus. Tell me-kről ennyit.
Egy jó kiadós alvás mindenkinek jól esik. Még akkor is ha már régóta reggelente tovább aludhat. De még is mikor tudjuk, hogy hamarosan fel kell kelni akkor jobban esik tovább aludni. Hát ilyeneke vagyunk mi emberkék.Vágyunk arra ami már nem lehet.
Akkor ott van az a szó, hogy pakolás. Nem tudom ki, hogy van vele, de szerintem normális dolog ha kiráz tőle a hideg. Olyan mint egy kis fóbia. Mert, hogy igen is komoly dolog legyőzni és mondjuk időben nekifogni. Még ha nyaralni is megy az ember akkor se csípi. Hogy miért? Azt hiszem azért, mertmindannyian a stabilitást szeretjük és valljuk be ha valaki pakol akkor felborítja a rendet. Azt a rendet, hogy mondjuk a barna nadrágunk a jobb felső polcon volt, de már nincs ott. Valahol ott van a bőrőnd mélyén, de, hogy pontosan melyik sarkában azt nem tudjuk.
Mire jó az irigység? Egyáltalán van abban valami jó - azon kívül mikor pozitívan irigyeljük a másikat és mi is törekszünk arra a jó dologra amit megirigyeltünk, ez által az irigység igazából példává vált. Ez helyes! De az a fajta amikor valaki irigyli, hogy vettél egy új cipőt vagy nyertél egy Coca Colát, persze light-ot, hogy még jobb legyen, így még nem is hízol, elvileg, mert cukormentes. Hátilyenek az emberek nem a maguk udvarában lézengnek hanem a másik,csodálatosnak tűnő életében. Ahol minden szebbnek, csillogóbnak tűnik, hol ott lehet, hogy nem is így van. ''Az irigység negatív erő, romboló hatással van az emberre.'' S. Hegyi Lucia - úgy, hogy ne hagyjuk elhatalmadosni!
Milyen az ha egy ember fogy el. De nem úgy, hogy simán csak lefogy, hanem szó szerintem Fogy El. Elfogy. Egyáltalán lehet ilyesmit tárt karokkal várni. Vagy összecsukottakkal? Dehogy lehet. Ilyesmire nem lehet felkészülni.Nincsenek tanfolyamok, hogy hogyan készüljünk fel szerettünk elveszítésére. Ezt senki sem tudja. Csupán annyi tudhatunk, hogy valamiért megtörtént és akkor elkell fogadjuk. De már, hogy fogadhatnánk el? Hogy majd mikor nem lesz azon tűnődjünk a fenébe is nem tettünk meg mindent. Úgy, hogy mindent megkell tenni. Muszály érte és önmagunkért is. Mert mindenki értékes, főleg mikor érezzük, hogy elveszíthetjük. Olyankor látjuk meg az esetleg sok rossz tulajdonság mellett a jókat. Azokat amik kitünteteik, mert ilyen mindenkinek van csak megkell tudni látni.
Van ez a facebook. Akit kitalált, hogy is hívják? Mark Zuckerberg. Na ő. Nem mondom magának mindenkép csak jót csinált, de sok másnak? Milliárdoknak semmikép. Jó persze ott van az, hogy tarthatjuk a kapcsolatot, de egy idő utána kommunikáció ellaposodik. Igy születésnapra nem felhívjuk barátainkat hanem csak írunk egy szöveget az üzenőfalára. Aztán ott van a magamutogatásami persze emberi dolog, de nagyon elterjedt és egyre rosszabb. Aztán hány kapcsolat mehetett tönkre, mert likolgatunk össze vissza, holott annak is fontos lényege van, mert van aki annak veszi, hogy az az ember akarhat tőle valamit. És valljuk be ha valaki kapcsolatba van nem vet valami jó fényt rá ha össze vissza nyomkodja őrülten azt az egy gombot. Ha azt nem tudjuk megállni, hogy egy gombot ne nyomjunk le mi lesz már dolgokkal? És olyan embereknek like-olunk akiknek amúgy nem köszönünk, de itt annyira elérhetőnek tűnnek, hogy már már azt hisszük buta módon, hogy barátok lettünk. De aztán másnap az úton elmegy mellettünk mintha idegen lenne és persze mi is így teszünk. Úgy, hogy ámítás ez az egész. Ne feledjük. Nincs értéke a kommenteknek. For example: ha összejövünk egy pasival majd szakítúnk és összejövünk mással ugyan azok a szép szavak hangzódnak el pedig a partner változott. Aztán meg a profil kép párunkal, majd párunk nélkül, mert épp összevesztünk. Nem szabad összetéveszteni a magán életet a facebookkal. Még egy megfontolt sztár is tudja, hogy amit a nyilvánosság elég kiteregethet a magánéletéből az nem szabad sok legyen, ugyan is azért hívják magánéletnek. Miért is kéne tudja mindenki, hogy épp veszekedtünk. Elég baj magunknak, hogy van egy feszültség. De hát ilyen ez a virtuális világ, nem a valóság! Közel sem jár hozzá! So tell me the truth ami nem facebookon van!
Telefonhívás, sms, sms, sms. Mi a reális kommunikáció igazi eszköze? Már mint ha épp nem fizikailag beszélünk. És mennyi az elég? Hol kezdődik az elég? Az a gond, hogy mindenkinek más. Aztán meg ha megfogadtuk nem leszünkemberfüggök akkor be is tartjuk azt? Mert, hogy olyan könnyen megfogadunk valamit. Aztán meg annyi mindent elvárunk. De ezt nem lehet, mert idővelminden elvárás apad. Főleg ha öregszünk. Vagy ezt nem szabad hagyni? Egy a lényeg, a saját bőrünkben, egyedül is érezzük jól magunkat. Hogyan is lennénk képesek valamire valakivel ha egyedül nem bírkózunk meg vele! Úgy, hogy Aloha és kacsintos jel.
2014.szeptember.26